Psalms 74

1Aszáf tanítása. 2Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!

3Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen! 4Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké. 5Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira. 6Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.

7Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették. 8Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.

9Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart [ez?] 10Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet? 11Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? [Vond] ki kebeledből: végezz!

12Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette. 13Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.

14Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek. 15Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.

16Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot. 17Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.

18Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet. 19Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!

20Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal. 21A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.

22Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond! Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!

23